melyben a szerző önkritikát gyakorol | 2009. január 5.
2 komment | Címkék: minden nap olimpia, net, novella, SF, UG

Nagyvuk és SFinsider kollégák blogján immár két véleményt is olvastam az Új Galaxis 13-ban megjelent Minden nap olimpia c. írásomról. Egyként róják fel a logikai törést a szöveg végén. Ugyan a főhős nem az ünneplés rövidségén döbben meg, hanem hogy saját várakozásaival ellentétben mégiscsak igényelné a külső megerősítést*, de a kritikáknak lényegében igazuk van. Egész egyszerűen kihagytam azokat az utalásokat, amelyek jeleznék, hogy ez a futás - talán a hossza vagy magányossága miatt - más, mint a korábbi versenyszámok, ahol hősünk elindult, ezért ismeri csak meg magát most erről az oldaláról.

Legközelebb igyekszem figyelmesebb lenni.

* A szöveg nagyjából vonatkozó része:

"Ostoba vagy, zihálja maga elé Mal. Magunkért csináljuk. Nem az okzoshtokért, de még talán nem is az ellenfelek legyőzéséért, hanem csak és kizárólag a saját határaink megismeréséért és kitolásáért."

új galaxis interjú - vágatlan verzió! | 2008. november 27.
nincs komment | Címkék: minden nap olimpia, sajto, SF, UG

Odo készített egy interjút az Új Galaxisban megjelenő novellám, a Minden nap olimpia kapcsán, kicsit afféle háttérfeltáró célzattal. Az antológiában ennek egy rövidített változata jelent meg, az interjúkészítő engedélyével azonban itt teljes terjedelmében publikálhatom.

(Elméletileg felkerül majd az ÚG honlapjára is, amint ez megtörténik, természetesen linkelem. FRISSÍTÉS: a solarián jelent meg.)

László Zoltán novellája sok évvel Coubertin után…

Amikor "megrendelésre" írsz, itt természetesen a pályázatok tematikus meghatározására gondolok, másképp működik az írói penna?

Természetesen másképp, hiszen a „saját” ötleteknél teljesen szabadon találhatom ki az üzenetet, majd ahhoz választhatok ki minden hátteret, így azt is, hogy milyen történetbe csomagoljam. Ha viszont előre megadott a téma, akkor ez megfordul: azon kezdek töprengeni, hogy mit tudok a témáról elmondani. Ez inspirálni is tud, hiszen például sporttal kapcsolatos novellát eddig nem terveztem írni és alighanem a közeljövőben sem került volna sor rá, ha nincs a felkérés.

Az ötlet az idei olimpia lezajlása előtt, közben vagy után született?

Azt hiszem, vége volt már az olimpiának, amikor jött a felkérés. Természetesen vastagon benne van a pekingi olimpia.

Gonosz kérdés következik: miért van olyan érzésem, hogy ez a novella működne okzosthok nélkül is?

Mert ők csak szimbolikus figurák. Azt a fajta, a sportba lényegében kívülről érkező elvárásrendszert jelenítik meg, mint a médiaképesség, a politikai szempontok, az extrém éremelvásárok. Ezen az olimpián minden eddiginél markánsabban voltak ezek jelen.

És az ezzel összefüggő kérdés: miért nem érezted szükségét a ciripelő hangon kívül bármilyen más információt közölni a földönkívüliekről?

Mert lényegtelen információk. Az olvasó képzelje őket olyannak, amilyennek szeretné. Mal számára csak az általuk támasztott igények a lényegesek. „Jót tettünk veletek, cserébe elvárásaink vannak.” Ez a fajta finoman erőszakos nyomás minden sportolót érint, ha a támogatásokról van szó, márpedig a kínai vagy brit szereplésen látszik, hogy a pénz jóformán a semmiből is képes olimpiai sikersportágakat teremteni. De vajon mindig egybecseng-e mindez a pályán küzdő sportoló saját sikerorientáltságával?

És még egy: miért nem tudunk meg semmit a győztes jutalmáról? Mert az ötperces ünneplés és talmi serleg mellett, helyett a jutalom maga az ételgép és az anyagátalakító?

Úgy valahogy. A sportoló számára a legnagyobb jutalom a győzelem, kérdés, hogy ez önmagában elég-e, ha ilyen körülmények társulnak mellé.

Esetleg úgy gondolod, hogy ilyen irányba tart a professzionális sport?

Mint fentebb kiderül, valami hasonló folyamatot látok, de egy sf-novella természetszerűleg fikció, nem mentes bizonyos jelenségek kiemelésétől, felnagyításától.

Elárulod az olvasóknak, ki rejtőzik a titokzatos hang mögött? Egyfajta rafinált raisonneur?

Ezt ismét csak az olvasóra bízom.

Miért volt rá szükség, hiszen a gondolat- és kérdéssort Mal is elmondhatta volna belső monológként?

Meglehet, hogy belső monológ ez, ha jobban megfigyeled a környező szöveget. :)

Miért ilyen száraz Mal karaktere, hiszen a verseny hat napja alatt egyetlenegyszer sem merül fel benne semmilyen belső, intim gondolat, emlék... Talán csak a zuluk futása, ha az nem a narrátor eszmefuttatása... Vagy ezzel akarod érzékeltetni, mennyire kilúgozza a kimerítő fizikai teljesítmény, amely abban a jövőben a munka helyére lépett?

Egyrészt igen, másrészt mindez szintén nem lényeges körülmény. A futás többhetes esemény, ebből én kiemeltem bizonyos szilánkokat. Más pillanatokban bizonyára gondol az elfogyasztott reggelire, a kedvenc zenéjére, az édesanyjára (és a vetélytársak édesanyjára) stb. :)

És a végére egy kis kíváncsiskodás - milyen sportot űztél fiatalabb korodban, esetleg még most is?

Egy ideig futottam, de csak hobbiszinten. Később sajnáltam a szabadidőmet ilyesmire fordítani… Mostanában napi 15 kilométert tekerek munkába és -ból, ezzel összekötöm a kellemest a hasznossal.

Lezárva a jövő és jelen sportját egy utolsó általánosabb kérdés: mennyire komolyan gondoltad azt a fenyegetést, hogy csak jövőre kezdesz bele a következő regényedbe? Ha ezt sikerülne is betartanod, azért novellákkal ugye ellátod az olvasóidat?

Ez a heteken belül megszülető ikrek miatt szinte biztos. A megíráshoz pedig kell nagyjából két év. Úgyhogy egyelőre a novellákra fogok koncentrálni, aztán meglátom, mikor tudok nekiállni a következő regénynek.

Az interjú 2008. szeptember elején készült.

minden nap olimpia | 2008. november 18.
1 komment | Kategóriák: Elbeszélések | Címkék: minden nap olimpia, novella, SF, UG

Új Galaxis 13., 2008. november 

Ismét felkérésre és ismét adott témában. Az apropót ezúttal az idén kapott Zsoldos Péter-díj szolgáltatta, a téma pedig a sport jövője, a jövő sportja. Izgalmas kérdés, de magamtól nem biztos, hogy elgondolkodtam volna valaha is egy sport témájú elbeszélésen - egyszerűen más logika alapján születnek az ötleteim. 

A választott sport a futás - Ian Mcdonald A győzelem című novellája (Galaktika 196.) után ez evidens volt a számomra, olyan mély benyomást gyakorolt rám. Volt azonban ennek a választásnak egy másik oka is, és itt picit csaltam: szöveg és hangulat szintjén is visszanyúltam a Hiperballadához, első regényemhez. Közelebbről azon jeleneteket vettem elő, ahol Kemal magányosan próbál átjutni a Vallis Alpesen.

Járt utat járatlanért, posztmodernkedés, vagy csak a határidő szorítása: bármelyik lehet.

utóélet
recenzió az sfszakosztályon

új novella | 2008. szeptember 5.
nincs komment | Címkék: iras, minden nap olimpia, novella, SF, UG

Végre! Másfél év után új novella készült el: Minden nap olimpia. Tervezett megjelenés az Új Galaxisban. Egy kis kedvcsináló részlet:

A pihenőállomások egynapi távolságra sorakoznak egymástól: némelyik állandó lakóhely, másokat a verseny miatt tették le. A 13. állomáson csak tucatnyian fogadják. Ők többnyire pingpongoznak, ami a kívülálló szemével szinte lehetetlen sportnak látszik az egyhatod gravitációban.

Két okzosth versenybíró is ott tartózkodik. Az emberiség űrből érkezett, sportőrült  jótevőitől tudja meg, hogy Montrieau-t diszkvalifikálták, ugyanis a megengedettnél erősebb térdszervó-rásegítést használt. "Mintha exoskeletonnal futott volna, és ez megengedhetetetlen" - mondják ciripelő hangjukon. Ő csak bólogat, és sehogy sem tudja felfogni a helyzetet. Montrieau nincs többé versenyben. Képtelenségnek tűnik; azok ketten ott messze előtte olyan állandó dolgok, mint a földfény kékes árnyalatai a sziklákon vagy a mozdulatlan fénnyel égő csillagok.

A második helyen áll. Akár meg is nyerheti.

Egyáltalán nem érez örömet, és ettől jobban megijed, mint bármitől.

Üzenet az Agynak: Elő kell vennem a Csend c. félkész munkát, befejezni, amíg tart a nyerő széria, majd elküldeni a Galaktikának.