« még több retrofuturizmus   tíz év, avagy a karriermérleg »

egy regény első oldalára | 2009. március 5.
7 komment | Címkék: iras, keresok munkacim, SF

Egyelőre ennyi az összes elkészült szövegem az új regényhez, amit csak Keresők munkacímen emlegetek. Nem először próbálok meg nem elveszni a felépített világ hangulatában, apróságainak leírásában, miközben a cselekmény csak lassan bontakozik ki, de azért próbálkozom rendületlenül. A következő oldalon az is kiderül, hogy Karsa egy sajnálatos baleset technológiai kivizsgálására érkezik az üdülővárosba.

Úgy járt az emberek között, mint egy időutazó.
Karsa tehetetlenül tűrte, hogy a tömeg kisodorja a szerelvényből. A peronon az utasok árama végre kettévált körülötte, ő pedig remegő térddel várta, hogy a rosszullét múljon végre. Balatonfüred-platform, Balatonfüred-platform, ismételgette valahol a feje fölött egy lágy női hang, majd az apró hangszóró tovasiklott hajszálvékony sínjén.
A rakétavonat pattogva hűlt, lemezei elmozdultak egymáson, hogy a csupa áramvonal, valódi és álszárnyak tagolta burkolatban feltárják a túlhevült alkatrészeket.
Karsa visszapislogott a szerelvényre. A rakétavonat túl gyors, a függesztett indukciós sínrendszer túl törékeny, az embertömeg pedig túl lármás volt. Ügyelt a légzésére, ahogy a ligsokkosok szeánszán megtanulta. „Belélegez. Kifúj. Belélegez. Kifúj. Ez a te világod. Nem vagy őskövület, ide tartozol. Képzeld úgy, hogy egy hosszú-hosszú kiküldetésről tértél haza.”
Karsa az órájára pillantott, amit tizedik születésnapjára kapott az apjától és mégis múzeumba való régiséggé vált idekint. A rakétavonat 17 perc alatt ért a tó partjára Budapestről. Ettől ismét elfogta a szorongás.
A világ mindig csak „idekint”. Nem hinné, hogy valaha is tudna másképp gondolni rá, pedig már másfél éve, hogy kijutott a ligből.

Egyben válasz is Odo egy régebbi kérdésére, hogy mennyire nyers a friss szöveg, ami még épp csak kijött a klaviatúrából és nem esett át csiszolgatáson. Ennyire.

Címkék

iras , keresok munkacim , SF

Komment

Eddig 7 komment érkezett

  1. Odo:
    2009. 03. 07. 7:20

    Gratula, nekem így, "nyersen" is tetszik...

  2. sayed:
    2009. 03. 09. 12:32

    Valóban nagyon nyers. A még be se indult cselekményt és az érdeklődésemet szinte azonnal kioltja a szöveg többi részéhez képest terjengős és a sztori indulása szempontjából lényegtelen rakétavonat leírás, meg hogy előkerül, aztán lebegtetve marad a "lig". Ha a cselekmény indulása későbbre is marad, legalább legyen valami, ami az olvasó kíváncsiságát megfogja (a lig erre alkalmas lenne, de nem így tálalva), de a pillanatnyi kíváncsiság felébresztésénél azért ad annyival többet, hogy továbblapozzon a következő oldalra. Manapság sajnos nagyon jellemző ez a sci-fire, bedobnak egy-két képet, ötletet, aztán majd kifejtik: nekem meg az első két oldal után elmegy a kedvem a továbbolvasástól.
    Ha a big picture-re helyeznéd a hangsúlyt és ahhoz adagolnád finoman az egyébként szuper leírásaidat, előbb zökkenne helyre a sztori a te fejedben is, illetve olvasmányosabb lenne a produktum is. Ez most így még csak egy jegyzet, amiből annyit érzek, hogy a te fejedben már van egy világ, de még erősen szakadozik a kép, amit alulról felfelé építkezéssel próbálsz meg feléleszteni. Szerintem próbáld meg fordítva.

  3. sezlony:
    2009. 03. 09. 14:27

    Sayed: ez az alulról felfelé építkezés határozottan jó meglátás.
    Viszont utálom az írói magyarázatokat. Minden elem jelenjen meg ott, ahol a szereplő találkozik vele, és kapjon értelmet úgy, ahogy rajta átszűrődik. És ha a szereplő egy sokadik kisember, akkor a pigpikcsöröket max. a peron falán futó animált újságcímekkel, "hát képzelje, milyen ez a világ"-típusú kávéházi csevejekkel lehetne megjeleníteni. akkor már inkább a rakétavonat aerodinamikája. :)

    Egyébként a környezeti kisszíneseket később irtani szoktam a regény elejéből, de ilyenkor még egyszerűen szükségem van rájuk, hogy elkezdjem látni, hol vannak.

  4. sezlony:
    2009. 03. 09. 14:28

    Mármint hogy a szereplők hol vannak.

  5. SFinsider:
    2009. 03. 10. 10:57

    Én nem értek egyet Sayed-del. Nekem pont az tetszik, ha kapok egy hangulatot, képet, ami folyamatosan tárul fel előttem. Ott van pl. Egan Karanténje. Az, hogy mi a Buborék, csak jópár oldal után tudjuk meg, és ez így van jól. Nem lehet mindent egyből az olvasó arcába vágni.
    Más példa: az 1984. Már az első oldalon megismerjük a különös szlogent, a minisztérium nevét, mégis, csak jóval később áll össze a kép (Goldstein könyve).

  6. sezlony:
    2009. 03. 10. 13:27

    SFinsider: igen, én is kedvelem, amikor csak idővel kerülnek a helyükre a dolgok, mert addig jópofa intellektuális játék, hogy megpróbáljam kitalálni mi micsoda, és mivel függ össze. Ehhez persze kell az erős felütés, ami érdekelté tesz e játékban, felkelti a kíváncsiságomat.
    A lig mondjuk ilyesminek lészen szánva.

  7. Hanna:
    2009. 03. 11. 8:02

    Én őszintén szólva nagyon nem kedvelem a tömbös információmegosztást, és azt sem, amikor egy darabig semmi nem utal arra, hogy az adott világ másként működik, mint a mienk, aztán hirtelen elhangzik egy "tachionhajtómű". Az elejétől fogva meg szeretném kapni az apró jeleket, amik sejtetik, hogy egy másik jövőben/világban/múltban játszódik a történet. Nem kell mindent rögtön megmagyarázni, sőt, van, amit később sem. Bőven ki tudok egyezni azzal, ha a történet szempontjából lényeges elemek kerülnek csak kifejtésre (bár hangulatot erősíthet, ha ennél ezért többet tudok meg a környezetről).

    Körülbelül két-három oldal előnyt adok egy regénynek (novellánál ugyanennyi bekezdést), ez idő alatt kell megfognia valamivel. Ha e terjedelmen belül a felvillantott, képekből legalább egyre magyarázatot kapok, már megnyugszom, hogy valószínűleg a többi fontos információ sem marad homályban. Itt ráadásul rögtön adsz egy elég erős külső-belső hangulatot, egyszerre vázolva fel egy szereplőt és egy új környezetet - engem kíváncsivá tett.

    Van három oldal előnyöd, hombre. :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzza egy felsőbb hatalom. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg.
A kis matekpélda megoldása segít kiszelektálni a módfelett korai stádiumban járó MI-ket.Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.