350 000 - kész! | 2012. november 23.
4 komment | Címkék: egyszervolt, iras, modernfantasy, regeny

El se hiszem, hogy egy év után befejeztem, lement a vége főcím, ennyi, finito, miegymás.

Utoljára 2009 elején fejeztem be regényt (a Hiperballada tavalyi átírása nem ér), úgyhogy ez már egy nagyon szokatlan érzés. Néhány órája történt csak, és most, hogy kezd elmúlni a szellemi feszültség, már azon tűnődöm, mibe fogjak legközelebb... Pedig tudom, hogy messze nincs még vége ennek a mesének: át kell fésülni, legalább egy jelenettel még kiegészíteni, aztán meg kellene írni még egy csomó háttéranyagot, hogy külföldön is el lehessen kezdeni házalni vele, szóval odébb van még, hogy új fájlt nyissak a gépen.

Azt viszont tudom, hogy a régen megszokott, néhány hónapos posztregényikus pihenést most nem engedhetném meg magamnak. Nem igazán sikerült visszatérnem a fegyelmezett, napi szintű íráshoz - szinte teljesen elvesztegetett hónap épp úgy áll ebben a regényben, mint ez a 100 ezer leütést kitermelő november -, úgyhogy tolnom kellene tovább, hátha mégis sikerül, és nem kell tudat alatt folyton attól tartanom, hogy egy-egy kihagyott hét után megkérdem magamtól: nem élsz teljes életet e nélkül is?

De emlékeztek még a retrojövő regényötletre? Ugyan elég foghíjas, mert ez a most elkészült Egyszer volt (munkacím) egy csomó ötletet elorzott tőle, de szórakozásból azért el fogok kezdeni gondolkodni rajta, miféle Frankenstein-szörnyeteget lehetne újra összerakni a darabjaiból.

agave | 2012. október 2.
4 komment | Címkék: egyszervolt, iras, modernfantasy, regeny

Kicsit (na jó, nagyon) megkésett ez a bejegyzés, hiszen már a nyáron megkötöttem a szerződést az új regényre.

A Galaktikával is megegyezhettem volna, és valószínűleg az Ad Astrát, Alexandrát is érdekelte volna a regény, akkor miért pont az Agave?

Egyrészt mert úgy gondolom, tematikusan jól illeszkedik a repertoárjukba, szerényen ellavírozhat Gaiman vagy Moore farvizén. Másfelől meg az Agave a maga pöpec borítókoncepcióival, szerzőivel valahogy az indulása óta rajta volt a képzeletbeli publikációs kívánságlistámon.

Megfordult a fejemben korábban, még A Keringés idején, hogy el kellene küldeni nekik is a kéziratot, de akkoriban úgy éreztem, nem is akarnak magyar szerzőt kiadni, az pedig csak kényelmes hárítás, hogy nem találnak elég jó magyar kéziratokat. Persze elsőnek lenni az sf&f berkekből nyilván nagyobb gurítás lett volna, de aztán jött Izing Norbert, Trenka Csaba Gábor, aztán Hackett kolléga, így aztán nyár elején már eléggé számíthattam a pozitív fogadtatásra, amikor átküldtem a szinopszist és a kézirat elejét.

A kész szöveget év végéig kell leadnom (most kb 80%-on állok), de utána is lesz még lehetőség a megunhatatlan csiszolgatásaimra, hiszen a tervek szerint 2013. júniusában kerül a polcokra a regény. A címe még passz, egyelőre az Egyszer volt munkacímen emlegetem.

regényközepi válság | 2012. szeptember 6.
3 komment | Címkék: egyszervolt, iras, modernfantasy, regeny

Már túl vagyok rajta, de ennél a regénynél sem tudtam elkerülni a félidős pánikot. Ahogy az írók jó részénél, nálam is kábé ekkor jön el az a pont, ahol egyszerre csak úrrá lesz rajtam az érzés, hogy az egész nem jó; nem arra megy, amerre kéne; nem olyan jó, mint lehetne. Végignéztem a szöveget és csupa kihagyott lehetőséget, közepes igényességgel letudott jelenetet láttam, ráadásul úgy tűnt, a karaktereknek még azt a kevés karakterességét is megerőszakoltam.

Ha az érzés időleges is, egyáltalán nem  kellemes érzés pocsék írónak érezni magam. Az ott, hét óránál a vekkeren nem is olyan rossz tanács...

A jelenség érthető persze: a regény feléig még nagyjából széttartanak a szálak, minden bonyolódás csak lóg a levegőben. Ahhoz már elég sok szöveg megvan, hogy az ember úgy érezze, valahol elvesztette a fantáziájából letekeredő fonalat, ám ahhoz még kevés, hogy a vége közeledtével elkezdjenek a helyükre kerülni az apró alkotóelemek, és ez megadja a kellő önbizalmat a befejezéshez.

Azt is tudom, hogy minden regényemmel keresztül mentem ezen. Számítok rá, tudom, hogy elmúlik, ám ettől még minden egyes alkalommal megakaszt, kikészít. Annyira kihagynám ezt a szakaszt az írás folyamatából, de jobban elgondolkodva rajta rá kell jönnöm: talán ez is ad egyfajta megerősített alkotó elszántságot, hogy a végét úgy igazán oda tudja tenni az ember.

200 000 | 2012. július 13.
4 komment | Címkék: egyszervolt, iras, modernfantasy, regeny

Kétségkívül dupla akkora sebességgel írtam meg a regényszöveg második százezer karakterét, mint az elsőt, de azért továbbra sem vagyok elégedett. A tempó hektikusságát jelzi, hogy tegnap és ma 35 ezer karakter született - ha álmodozni szeretnék, rámutathatnék, hogy ez utóbbi teljesítménnyel tíz-húsz munkanap alatt befejezhetném a kéziratot.

Nem lesz így. De azért visszahozta a reményt, hogy a tervezett őszi befejezés tartható.

Azzal, hogy új vizekre eveztem, jó néhány, az eddigi írásamnál nem jelentkező problémával meg kell küzdenem. Működik-e a humor? Ha a jelen Budapestjén járunk (tehát fájó módon le kell mondanom az általam olyannyira kedvelt "hangulathelyszín- alkotásról"), leírjam-e, hogy néz ki teszem azt az Andrássy út? A fővárosiakat untathatná, a másutt élőknek azonban hasznos lehet. Eléggé mozgalmas tud-e lenni a regény az egy árva nézőpont-karakteremmel? És így tovább.

Abban, hogy talán mégis jó úton járok, azért megerősít, hogy máris úgy néz ki, megvan a kiadó a regényhez. Többet erről egyelőre nem árulnék el, mert még nincs szerződés aláírva. (Tessék, ez is egy új terep; korábban mindig csak a kész kézirattal kerestem meg a kiadókat, ám most kellett a visszajelzés, hogy nem teljesen elbaltázott a koncepció.)

Íme egy újabb részlet - természetesen ezúttal is a szokásos figyelmeztetéssel: nyers szöveg, semmilyen eleméért nem vállalom a felelősséget!